A Nagy Háború borzalmait követően vált a skarlátvörös pipacs (Poppy) az emlékezés jelképévé a Nemzetközösség területén. Főleg Ausztráliában, Kanadában de leginkább az Egyesült Királyság területén láthatunk októbertől egyre több ember ruhájára, autójára, üzletére kitűzve vörös pipacsot. A veteránokat foglalkozató Poppy Factoryt látogattam meg Londonban, ahol nemcsak a november második vasárnapján megtartandó Emlékezés Vasárnapjának koszorúi és keresztjei, hanem több millió britnek az öltözetét ékesítő Poppy is készül.
Elöljáróban hadd válaszoljam meg két pontban azt a kérdést, ami biztos, hogy nagyon sokakban felmerülhetett a bevezetőmet olvasva: De mégis mi köze a magyaroknak ahhoz, hogy a „hülye angolok, angol hülyék” hogyan emlékeznek a katonáikra? És különben is, ők az ellenségeink voltak az I. világháborúban!
- A Poppy viselésével az összes – így a modern korban és napjainkban zajló fegyveres konfliktusban elesett harcosukra emlékszik a brit nemzet. Jelenleg velük vagyunk egy csapatban, így az ő áldozatuk a mienk is. Az ő szövetségüknek és áldozatuknak is köszönhetjük mi magyarok, hogy nem orosz katonák masíroznak az Andrássy úton, mint ahogy iszlám szélsőségesek sem nyakazzák le békés honfitársainkat országszerte. Nyugodtan valljuk be magunknak: ez jóval nagyobb és kezelhetetlenebb tragédiát jelentene a magyarságnak, mint a NAV botrány, internetadó, Szanyi kapitány alkoholfogyasztási szokásai és annak következményei, elsikkasztott zsinagógapénz vagy szinte bármi más, ami most ránk köszönne a főoldalon, ha a fősodrású média bármely szereplőjének a weboldalára rákattintanán
- Többszázezer magyar él az Egyesült Királyság területén békében, nyugalomban, anyagilag és erkölcsileg megbecsülve. Így joggal elvárható, hogy megtiszteljék a befogadó nemzetet annyival, hogy azok történelmi szokásaikkal legalább alapszinten tisztába legyenek és ne értetlenkedjenek azon, miután hosszú évek óta új otthonra leltek Angliában, hogy az angolok miért viselik ősszel azt a piros vackot a ruháikon?
A szabadságot csak azok birtokolhatják, akik bátrak megvédeni azt
Fotó: Hungarian Geographic
Belgium, Flamand régiójában zajlott le a II. Ypresi Csata 1915. április 21 és május 25. között. Itt vetették be először sikeresen a németek a klórin harcigázt. A Kanadai Expedíciós Hadtest állásait április 22-én támadták klórínnal a németek, ennek ellenére a kanadaiak tartani tudták az állásaikat, majd 17 nappalon és éjjelen keresztül súlyos harcok bontakoztak ki, ahol szó szerint egyetlen egy percre nem némultak el a fegyverek.
Itt teljesített önkéntes szolgálatot John McCrae alezredes, aki nem csak katona, hanem orvos és költő is volt. Május 2-án vesztette el a harcmezőn közeli jó barátját Alexis Helmert. A sors mostoha fintoraként neki kellett a temetési szertartást megtartani, ami alatt észrevette, hogy milyen gyorsan nőnek a pipacsok az Ypresi ütközetben elesettek sírján. Ennek hatására a következő nap egy katonai mentőautó platóján megírta az első világégés egyik legnépszerűbb és legtöbbet idézett versét a In Flanders Fields-et.
Az Antant propagandagépezete szinte azonnal felhasználta az alkotás népszerűségét újoncok toborzására és háborús kötvények értékesítésére. Ennek következtében az elesett katonák sírján nyíló skarlátvörös pipacs a világon az egyik legismertebb szimbólumává vált a fegyveres konfliktusok áldozatainak emlékére.
Moina Bell Michael, aki egy amerikai tanárnő volt annyira magával ragadta Mcrae verse, hogy kollegáitól gyűjtött pénzből pipacsokat vett, amiket eladott, hogy annak profitjából az Egyesült Államok veteránjait tudja támogatni. Ezt az ötletet szőtte tovább Madame Guerin, aki Franciaországból szelte át az óceánt, hogy az Államok területén több millió Poppyt adjon el, aminek hasznát a hazája világháborús kárainak enyhítésére fordíthatta. Ő javasolta a Brit Légiónak Haig gróffal való találkozásakor, hogy használják a pipacsot, mint jelkép.
A boltokban, szupermarketekben könnyen hozzá lehet jutni a Poppyhoz Fotó: Hungarian Geographic
1922-ben George Howson megalapított a Disabled Society-t a rokkant veteránok támogatására, hogy azok Poppykat gyártsanak oly módon megtervezve, hogy azt olyan ember is össze tudja illeszteni, aki elvesztette az egyik kezét. Öt volt bajtársával alapította meg az első kicsiny üzemét az Old Kent Road-on Londonban, ahol az első brit Poppy készült el.
1925-re az üzem kicsinek bizonyult és elköltözött a jelenlegi helyére Richmondba, amit az alábbi fényképeimmel szeretnék bemutatni Nektek:
Gyönyörű Art Deco épületben található az üzem Fotó: Hungarian Geographic
Sokáig én is azt hittem, hogy Kínában készül a Poppy
A Nemzetközösség országain kívül Franciaországban, Belgiumban, Lengyelországban is November 11-én emlékeznek meg a mártírjaikra. Az Egyesült Államokban is, de ott 1954 óta Veteránok Napjaként tartják számon.
A koszorúk szalagjainak szövegét, hagyományosan ezzel a régi nyomdagéppel készítik Fotó: Hun Geo
Az öt hónapos Délkelet-ázsiai utazásomról visszatérve az első munkám véletlenül sodort a Poppy Factoryba Fotó: Hungarian Geographic
Nem csak a Királyi család, hanem vezető politikusok is állandó látogatói az Poppy Factorynak. Legutóbb Boris Johnson, London főpolgármestere köszönte meg személyesen az üzemben dolgozó sérült veteránoknak, hogy nem csak a fronton hanem a itt is megállják a helyüket Fotó: Hun Geo
A legnagyobb politikai pártok vezetői ezen a napon elássák a csatabárdot és közösen emlékeznek meg nemzetük hőseiről Fotó: Hungarian Geographic
Jelenleg közel ötszáz veteránt tud foglalkoztatni a szervezet, amit 2018-ra szeretnének ezer fölé emelni Fotó: Hungarian Geographic
Magyarországon Május 25-én van a Hősök napja
A Brit Királyi Légió, a gyár és az érdemi munka nagyon sokat segít a súlyosan sérült katonák önbecsülésének helyreállításában, ami a Rambó I. óta mindenki számára világos, hogy annak hiánya mennyi problémát tud okozni Fotó: Hungarian Geographic
1918 tizenegyedik hónapjának, 11. napjának, 11. órájában ért véget az I. Világháború Fotó: Hun Geo
1918. november 11-én a háború kitörése óta először újra megszólalt a Big Ben harangja és felgyúltak a gázlámpák London utcáin Fotó: Hungarian Geographic
November 11-én a templomok harangjainak zúgását félig elfojtják, ezzel egy meglehetősen komor hangulatot teremtve Fotó: Hungarian Geographic
1918. november 11-én a tűzszünet napján a Nemzetközösség 863 katonáját veszítette el. Hivatalosan George Edwin Ellison közlegény volt az utolsó brit áldozata a világégésnek. Fotó: Hun Geo
London kormányzati negyedében, a Whitehall-on található Cenotaphnál őfelsége, II. Erzsébet királynő helyezi el az első koszorút az országos megemlékezés sorozat nyitányaként
Fotó: Hungarian Geographic
A gyárból kilépve az egyik veterán utánam jött és erőteljes skót akcentussal megkért, hogy csináljak egy képet a munkaasztaláról, amit kedvenc foci csapatának képeivel díszített és azt tegyem be a blogomba. Íme: Fotó: Hungarian Geographic
November 11-én, délelőtt 11 órakor 2 perce megáll és elhalkul az ország, hogy így emlékezzenek azokra, akik feláldozták az életüket az utókor számára
Ha van ismerősöd, barátod, családtagod, vagy Te magad is Angliában élsz, oszd meg a Facebookon is az írásom és csatlakozz ott a Hungarian-Geographic-hoz, ahol bővebb tartalommal, linkekkel, videókkal, képekkel, érdekességekkel várlak