Az idei Cannes-i Fimfesztivál Arany Pálma győztese "I, Daniel Blake" díszbemutató előtti szakmai vetítésen vettem részt Londonban a Piccadilly-n álló VUE filmszínházban. Az esemény érdekessége hogy a filmmaraton keretén belül másik két olyan filmet is láthattunk amik csak a következő hetekben kerülnek a mozikba. Az alkotások közötti időben a készítőkkel és a főszereplőkkel tudtunk kötetlenül beszélgetni.
I, Daniel Blake - VUE Piccadilly, 2016.10.18. 16.00
Én, Daniel Blake óriási meglepetésre nyerte meg idén Cannes-ban az Arany Pálmát, ami az Oscar-díj után a második legfontosabb filmes kitüntetés. A Cannes-i Filmfesztivál zsürijének a meglepő és egyben megosztó döntését a közönség füttyel, míg az újságírók huhogással fogadták.
A 100 perces angol-francia társadalomkritikus filmdráma egy 59 éves észak angliai munkásról szól aki életében elöször próbál a szociális hálóba kapaszkodni szívinfarktusát követően. A politikai gesztusok tömegével és az érzelmi húrok folyamatos pengetésével szinte egy dokumentumfilm pontosságával mutatja be, hogy a jólétinek hitt nyugati társadalmak bármelyikében milyen könnyen lecsúszhat az ember, és milyen egyszerűen ellenségévé válhat az államnak.
Ez egy teljesen közepes film amit a tévében illik majd megnézni, de moziba menni, időt és pénzt áldozni rá teljesen felesleges. 10/5
A filmvetítést követő beszélgetés alatt furcsa volt Ken Loachtól a film rendezőjétől hallgatni az angliai aktuálpolitikai helyzetelemzésétt és kiállását az egykor szocialista Munkáspárt, jelenleg kommunista vonalát képviselő vezetője, Jeremy Corbyn mellett. De az elmúlt napokban a brit médiát követve és látva, hogy a film díszbemutatója egy politikai gyűléssé alakult át, egészen más szemszögből tekintek erre a középszerű filmre, ami számomra egy balos propagandafilmnek tünik az Arany Pálmától függetlenül.
Országos bemutató az Egyesült Királyságban: Október 21.
Ezen a fényképemen a két főszereplő Dave Johns, Hayley Squires, a rendező Ken Loach, és a forgatókönyvíró Paul Laverty látható.
Starfish - VUE Piccadilly, 2016.10.18. 18.30
Ez a megtörtént eseményen alapuló 95 perces angol dráma ott kezdődik, ahol egy romantikus film befejeződik. Tom és Nicola boldog házasságban él, várják a napokon belül érkező második gyermeküket.
Az egész idill egy pillanat alatt összeomlik, amikor a férj vérmérgezést követően elveszti a két alkarját, majd a két lábát, majd a száját és az arcából egy darabot. A második gyermek megszületik, néhány hónap elteltével a kezdetleges művégtagokkal kisegített, de emberi vonásaitól megfosztott Tom hazatér a kórházból, ahol a pár szerelme megmérettetik.
A Starfish egy csodálatos film, ami szomorú, de mégis ösztönző alkotás. 10/9
A film után a két főszereplővel és a film egyik producerével beszélgettünk, akik elmondták, hogy milyen sokat jelentett a forgatás évei alatt a család és a közösség tagjává válni akik reggel a kávézóban, este a bárban szolgálták ki a stábot - napközben meg mellékszereplőként vettek részt a film forgatásában. A független produkció nyíltan felhívja a társadalom figyelmét arra, hogy csak az Egyesült Királyságban tavaly több, mint 100.000 vérmérgezés történ aminek következtében 31.000 elvesztették az életüket.
Országos bemutató az Egyesült Királyságban: Október 28
Ezen a fényképemen a két főszereplő Tom Riley és Joanne Froggatt és a film producere Pippa Cross látható.
A Street Cat Named Bob - VUE Piccadilly, 2016.10.18. 20.30
A nap folyamán a filmmaraton harmadik alkotását várták a legjobban a jelenlévők. Meglepetésre csak ekkor telt meg az egyébként alig 200 férőhelyes terem.
Miután a forgalmazók erre a vetítésre alkalmazták a Standart UK Embargo-t így nem írhatok magáról az alkotásról.
A 2012-ben kiadott azonos című bestsellernek a filmes változatában egy kóbor macska és egy zűrös életű utcazenész különleges kapcsolatából kiderül, hogy miért kell 9 életet feláldozni azért, hogy egyet megmentsünk.
Országos bemutató az Egyesült Királyságban: November 4.
Három bemutató előtt filmet láttam egy rendezvény keretén belül a Piccadilly-n álló filmszínházban, amik közül az Arany Pálmával díjazott volt a legrosszabb.
London, én így szeretlek!
Ide nem tudom, hogy mit kellene írnom azért, hogy a Facebookon is kövessétek a Hungarian Geographic oldalát, vagy legalább az eddigi jegyzeteimre is rákattintsatok itt, a blogomon. De! Amíg kitalálom, addig bátran lepjetek meg ha tetszett az írásom, és szerezzetek nekem egy perc örömöt, azzal, hogy követtek a Facebookon és beleolvastok a többi írásomba is
