Pontosan 75 évvel ezelőtt - 1939. május 13.-án - futott ki Hamburg kikötőjéből az 1928-ban vízre bocsájtott SS St. Louis luxus óceánjáró több, mint 900 zsidó menekülttel a fedélzetén, kiknek reményei szerint Kubán keresztül eljuthatnak az Egyesült Államokba. A mai értéken, egyenként 3-5000 US Dollárért vásárolt kubai vízumokat nem fogadták el a havannai tisztségviselők a május 27.-i megérkezést követően, és egy héten keresztül nem engedték a hajót kikötni attól való félelmükben, hogy Kuba az Európából menekültek célállomássá válik. Schröder kapitány ezt követően Florida partja felé vette az irányt, ahol a helyi hatóságok szintén megtagadták a hajó kikötését ugyanazzal az indokkal, mint kubai kollégáik - annak ellenére, hogy Franklin Rooseveltnek az USA elnökének írtak közvetlenül fellebbezést a döntést ellen. A hajó kapitányának nem volt mit tennie, mint kényszeredetten visszafordulni Európa irányába… 

SS St. Louis Antwerpen kikötőjében

A hajó egyik utasa volt az akkor 15 éves Gisela Feldman, aki édesanyjával és a húgával szált fel a fedélzetre Hamburgban, 10 Német Márkával a táskájában és 200-val a fehérneműjében elrejtve, miután lengyel származású édesapját a nácik letartoztatták és deportálták Lengyelországba.

Behajózás Hamburg kikötőjében

A kikötőben 30 családtagja intett nekik búcsút, akiket ezt követően már nem látott újra.

A 15 éves Gisela Feldman

Sok gyerek tartózkodott a fedélzeten, akik értetlenül álltak szüleik feszült viselkedésével szemben, amit úgy próbáltak öntörvényűen feloldani, hogy csak a saját korabeliekkel érintkeztek illetve élvezték a hajó leglátványosabb luxusát: az úszómedencét.
930 zsidó és hét másik menekülttel a fedélzetén Federico Laredo Brú vezette kubai kormány egy joghézagra hivatkozva megtagadta a menekülteknek, hogy turistaként vagy menekültként az ország területére lépjenek és csak 500 US dolláros pótdíjért cserébe tekintettek volna el a saját maguk felállított szabályozástól - ez az 500 dollár mai értéken 8323 dollárt tesz ki. A hajón ennek következtében majdnem lázadás tőrt ki, ketten öngyilkosságot kíséreltek meg, míg tucatnyian azzal fenyegetőztek, hogy ők is véget vetnek az életüknek.

Turista vagy menekült?

1939 elején a kubai hatóságok megváltoztatták az ún. 55. rendeletet, amely a menekültek és turisták belépésével kapcsolatos szabályokat tartalmazta. A jogszabály szerint a turisták mindenféle korlátozás nélkül beléphettek Kubába, míg a politikai menekülteknek vízummal kellett rendelkezni és $500 óvadékot kellett letenni belépés előtt. A szabályozás egyetlen hiányossága az volt, hogy nem határozta meg pontosan, hogy kell a turistákat a menekültektől megkülönböztetni. A bevándorlási hivatal igazgatója, Manuel Benitez, kezdetben hasznot húzott a joghézagból és az SS St. Louis utasainak 150 dollár fejében belépési engedélyeket kezdett árulni (amit csak turisták vásárolhattak meg). Kuba elnöke, Frederico Laredo Bru, felfedezte Benitez ügyeskedését és miután az utóbbi megtagadta, hogy a hasznot megossza az elnökkel, illetve kihasználva az országban uralkodó idegenellenes hangulatot, elfogadtatta a 937. rendeletet, amely lezárta az 55. rendelet kiskapuját (Wiki)

A felmerült bonyodalmak ellenére 29 utasnak sikerült megszerezni a szükséges okmányokat és beléphettek Kubába.

Ezt követően a hajó utasai már nem szállhattak partra Havannában, mivel nem tudtak állandó lakcímet feltüntetni Németországban. Az Egyesült Államok kormánya megpróbálta rávenni a havannai kormányt, hogy befogadják a menekülteket de próbálkozásaik nem jártak sikerrel, aminek következtében az óceánjáró Florida felé indult el.
Az 1924-ben bevezetett bevándorlási kvóta következtében illetve a menekült áradattól tartva bár a parti őrség nem akadályozta meg a hajó mozgását mégsem adott engedélyt a kikötésre.
Ekkor néhány kanadai zsidó tudós és vallási vezető megpróbálta rávenni William Lyon Mackenzie King miniszterelnököt, hogy Kanada fogadja be a menekülteket, akik ekkor alig két napnyi hajóútra voltak Halifax városától. Itt a bevándorlás hivatal vezetői úgy döntöttek, hogy nem kívánnak beleavatkozni ebbe az ügybe és megtagadták a további együttműködést a zsidó szervezetekkel.

Gustav Schröder hajókapitány - a keresztény német

Gustav Schröder kapitánynak nem volt mit tenni, mint újra átkelni az Atlanti óceánon Európa irányába. A német származású, keresztény kapitány mindent megtett az utasai kényelme és biztonsága érdekében amit legjobban az bizonyít, hogy nem csak utasította a személyzetet az utasokkal szembeni tisztességes kiszolgálásról, hanem a pénteki vallási rituálék alkalmával levetette Adolf Hitler fényképét a főétkezőből, valamint megtagadta a Németországba való visszatérést amíg minden utasa biztonságban nem ér partot. Ami következtében azt is tervezte, hogy az angliai partok közelében zátonyra futtatja a hajót ezzel rákényszerítve az angol kormányt, hogy utasait, mint hajótörötteket befogadja.

Gustav Schröder személyesen tárgyal belga hivatalnokokkal Antwerpen kikötőjében

Időközben amerikai, brit és más európai diplomaták próbáltak megoldást találni a SS St. Louis utasainak a helyzetére, ezt követően Belgium, Hollandia, Egyesült Királyság és Franciaország közösen vállalta, hogy menedéket nyújt a rászorulóknak. E diplomáciai siker létrehozásában komoly szerepet vállalt a Amerikai Zsidó Szociális Segély Alapítvány (American Jewish Joint Distribution Committee - JDC), akik mai értéken 8 millió amerikai dollár értékben vállaltak garanciát a felmerülő költségek fedezésére.

Schröder kapitány, személyes hangvételű levélben köszöni meg a JDC támogatását

Ennek következtében az Atlanti óceánon egy hónapon belül másodjára átkelt hánykolódó utasok június 17.-én a belgiumi Antwerpen kikötőjében partra szállhattak.

Gisela Feldman, édesanyja és húga másik 285 társukkal Nagy Britanniában leltek új hazára, akik közül mindenki túlélte a háborút egy kivételével, aki az 1940-es Blitz bombatámadásai alatt halt meg.

Hollandia 181, Belgium 214 míg Franciaország 224 menekültet fogadott be.

A Hajó további sorsa

Visszatérése után a St. Louis a német haditengerészet hálóhajójaként szolgált 1940 és 1944 között. Az 1944. augusztus 30-i Kiel elleni bombatámadásban komoly sérüléseket szenvedett, de a háború után kijavották és 1946-tól hotelként funkcionált Hamburgban. 1952-ben vonták ki végleg a szolgálatból.

A 90 éves Gisela Feldman ma. 

Az utazás történetét 1974-ben Gordon Thomas és Max Morgan-Witts könyvben dolgozta fel, amely az Elkárhozottak útja (Voyage of the Damned) címet kapta. 1976-ban hasonló címmel egy filmet is forgattak. (Wiki)

A II. Világháború kitörését követően a hajó utasai közül 87-en elhagyták új európai otthonukat, míg az 532 zsidó szembetalálta magát a náci megszállással, akik közül 278-an megélték a háború végét - 254-en nem...

Ha kíváncsi vagy még több érdekes és izgalmas beszámolóra, fényképre, videóra akkor csatlakozz a blogom Facebook oldalához Hungarian Geographic-on