Az előző írásomban már bemutattam a földi poklot, a maracay-i buszállomást. Tehát azon alapigazság véget, miszerint az ellentétek vonzzák egymást, valahol nem messze, itt kell lenni a Földi Paradicsomnak is!
Utazásaim során, amikor egy-egy nemzeti park lélegzetelállító látványosságaira rácsodálkoztam, sokszor azt a gondolatot fogalmaztam meg magamban, hogy ez a nemzeti park úgy jött létre, hogy Isten egy csepp örömkönnye odahullott.
A Henri Pittier Nemzeti Parkot jobban megismerve rá kellett jönnöm, hogy ide nem csak egyetlen egy örömkönnycsepp hullott, hanem jóval több. Itt örömében Isten elsírta magát! Bőven hullottak az örömkönnyek, és ahogy mi magyarok is sírva vígadunk, csakúgy, mint itt a Teremtő, ez vajon nem azt bizonyítja, hogy Isten is magyar?!
A Henri Pittier Nemzeti Park alig 2 órányira, Caracastól nyugatra található a 43 venezuelai nemzeti park hálózatának egyik ékköveként. Az Andok trópusi nyúlványán, a tengerparti hegyvidéken, a Cordillera de la Costa-n a Valencia-tó (Lago de Valencia) és a Karib-tenger között 1078 km2-en terül el.
A geológiai kutatások által bizonyított 60-tól 80 millió éves köveken és sziklákon, tápanyagban gazdag talajon található park a flóra és fauna számára 80 millió éve folyamatosan biztosítja a töretlen evolúció lehetőségét. Ez a több tízmillió éve fennálló megbízható állandóság nem csak az élővilág növekedését és fejlődését segítette, hanem lehetőséget biztosított, hogy a természet létrehozza, majd kiigazítsa az evolúció folyamán felmerülő hibákat.
Az evolúció itt igazán különlegeset és tökéletest alkotott, ami egyedivé tette a világnak ezt a pontját.
A parkban, ami a tengerszinttől 2436 méteres magasságig terjed az Andok trópusi nyúlványaként, negyed hektárnyi területen átlagosan 150 féle fa él és 28 fokos átlaghőmérséklet uralkodik.
Érdemes szót említeni a nemzeti parkon belüli mikroklímákról melyek adott, kisebb régiókban (lombokban) sajátos állapotot alakítanak ki a földrajzi változatosságból adódóan. Míg a Karib-tenger partján 35 Celsius fok van, a csúcson mindössze 10-12 fok is lehet.
A mangrove és kókuszpálma ligetek, parti cserjék a tengerszinten uralkodó növények. Majd 50 és 150 méter magasságban a partszakaszt elhagyva bogáncsok, tüskés bokrok valamint kaktuszok népesítik be a lankás dombokat. 450 és 900 méter között trópusi füves puszta, a Szavanna uralkodik, néhol törpe erdőkkel, ligetszerűen tarkítva a tájat. 150 és 1000 méter között száraz lombhullató és félig lombhullató erdők is találhatóak. 800 métertől a 2436 méteres csúcsig trópusi köd/felhő erdő (Cloud Forest) és az örökzöld ős/szűz-esőerdő (Primary Forest) található, ami a világon az egyik leggazdagabb flórával rendelkezik: mohák, páfrányok, liánok, egzotikus virágok, mint például a szakállas harangvirág, orchideák, pálmafák, és mindenféle óriásfák, melyek magassága sokszor a 60 métert is meghaladja. Ehhez hasonló trópusi köd/felhő erdőt a későbbiekben Costa Ricában is láttam a jóval „turistásabb” Monteverde-ben. A különbséget a két hely között majd a Costa Ricát bemutató részben fogom kielemezni.
A tengerpart meg egyszerűen fantasztikus! Huszonkettő olyan öböl található itt, aminek csak egy kis töredéke érhető el a szárazföldről, míg a nagy többséget csak a tenger felől, a helyi halászok kis csónakjainak a segítségével lehet megközelíteni. Több, mint 3 évnyi utazással a hátam mögött nyugodtan állíthatom, hogy a „világ legszebb trópusi tengerpartja” versenyen simán az első három hely bármelyikét megérdemelné akármelyik, ezen partszakaszok közül.
Az meg csak a hab a tortán, hogy Földünk egyik legfinomabb kakaóját Chuao falujánál termesztik, ahol az arrajárót egy kakaóval nyakonöntött gasztronómiai orgazmussal lepik meg a kedves helyiek.
A svájci természettudós, Henri Pittier is megérdemel néhány szót, hisz 1917-es Venezuelába történő megérkezését követően egészen hihetetlen módon 30,000 növényt osztályozott be, valamint évekig tanulmányozta a növény és állatvilágot az 1953 óta őróla elnevezett park területén. Az ő kutatásai mutatták ki és hívták fel a figyelmet arra a veszélyre, hogy ha nem állítják meg a felelőtlen fakitermést és az erdőégetéssel megszerzett mezőgazdasági terület növekedését az Arragua-völgyben, akkor annak következményeként Venezuela legnagyobb tava, a Valencia-tó kiszárad.
A biodiverzitása is lenyűgöző a helynek: minimum 582 féle madárfaj fellelhető itt, ami 10 km2-re lebontva 5,4 fajt jelent, ez a világon az egyik legnagyobb sűrűséget etekintetben. Ez a minimum 582 madárfaj legalább 43%-a a Venezuelában található madaraknak, ami a világra tovább bontva azt jelenti, hogy a Föld madárfajainak a 6(!) százaléka megtalálható itt, ezen a 107.800 hektárnyi területen. Ennyi madárfaj Alaszkától Mexikóig él összesen. Érdekesség az összehasonlítás kedvéért: Magyarország területén 406, míg egész Európában összesen körülbelül 700 madár faj él.
Flamingók a lagúnákban, papagájok a fákon, míg a természet egyik legerősebb repülő ragadozója az Amerikai Hárpia Sas - hat másféle fajú sassal együtt - uralja az eget. Földünk egyik leglenyűgözőbb madárvilága ez. Az 1128 méterrel a tengerszint felett lévő Portachuelo-átjárón keresztűl halad az atlanti parton Dél-Amerikába vándorló madarak és rovarok százezreinek, millióinak, fő vándorlási útvonala, ahova Alaszkából és az argentínai Patagóniából is érkeznek állatok. A 4 napos Portachuelo-átjáróhoz szervezett vadmadár-les túra alatt 400(!) féle madár megfigyelésére van lehetőség - garantáltan!
A 140 féle emlős, - köztük olyan ragadozók, mint a puma, jaguár, ocelot és a sokkal békésebb, két mázsás tapír, vagy a Pampalini mesesorozat óta egyik kedvencem, az óriás hangyász, illetve lajhár, kapaszkodó farkú sünök, majmok, valamint rengeteg féle rágcsáló - amerikai krokodil, kígyók, (teknős)békák, a Karib-tenger színes élővilága - összesen közel 1000 állatfaj talált otthonra ezen a vidéken, melyek közül 22 endemikus (bolygónkon csak itt élő) faj. Felesleges ragozni, ez egyike azoknak a helyeknek, amit nyugodtan nevezhetünk Földi Paradicsomnak!
Egyetlen negatívum, hogy a diktatúrákra jellemző megosztottságnak itt a környezet lett az áldozata. Chávez „azé a föld, aki megműveli!” ígérete itt annyit tesz, hogy bárki elfoglalhat megműveletlen földet, még ha az egy nemzeti park területén is van. Természetesen az élelmes proli elfoglalja a földet, kivágja a fát és megy is tovább rombolni, hisz a fakitermelés mindenhol remek üzlet. A könnyebben elérhető domboldalakat néhány év alatt kopasszá tették így a környezeti terroristák tömegei a marxizmus-leninizmus vöröslő égisze alatt.
A fénykép jobb oldalon jól látható a baloldali környezetterroristák rombolása
Meglepő módon nyugati turistát alig láttam, viszont itt találkoztam latinamerikai hátizsákosokkal Mexikóból, Brazíliából és Argentínából, akik egészen másképp utaztak párjukkal, mint a nyugati kultúrkörből érkező társaink. Ők az útközben előállított karkötőiket, nyakláncaikat és egyéb kézműves alkotásaikat árulták, hogy fedezni tudják az utazásuk költségeit. Azért voltak itt, mert a rezsimnek vannak jó ötletei is, mint pl. a nemzetiségtől függetlenül megadott kereskedelmi jog bárhol Venezuela területén azoknak, akik saját készítésű művészi alkotásaikat árulják.
Egy kora reggel indult és késő este visszatért egésznapos kimerítő túra keretén belűl volt szerencsém egy igazán érdekes keresztmetszetet kapni a nemzeti park flórájáról és faunájáról, miközben az ott élő emberek mindennapjaiba is betekintést nyerhettem. Kellemes emlékként gondolok arra az élményre, amikor életemben előszőr meglátogathattam egy cukornád ültetvényt, ahol láthattam hogyan készül a cukornádból cukor. A német túravezető precizitásának hála minden perc a nap folyamán érdekesen, látványosan és rengeteg új ismerettel megbarátkozva telt el.
Hét közepe révén a többi napomat a szinte teljesen üres parton töltöttem el olyan hasznos tevékenységeknek hódolva, mint napozás, láblógatás, henyélés, homokvár és erődrendszer építés, lubickolás a tengerben, bukfencezés és fejenállás a homokban, majd a tengerben is, kókuszdió szugerálása a pálmafa alatt, hogy az ne a fejemre essen. Ezen kivül megtanultam spanyolul húszig számolni, bemutatkozni, útbaigazítást kérni és alkudozni.
A gyermeki énem kiteljesedését és teljes eluralkodását rajtam két dolog akadályozta meg: hétvégére, lazuló városi családokkal telt meg az addig magányos part, illetve esténként remek dolog lógni a karibi parton és az éjszakai piacon újdonsült latin barátaimmal.
Ezen pár nap alatt nem csak sikerült feltöltődnöm fizikálisan, hanem komoly méregtelenítésen is átestem, hisz az indulás előtt kiüttettem magam és így leszoktam a cigiről, ha meg ittam, akkor az mindig valami frissen csavart gyümölcslé volt - vodka nélkül…
Öt csodálatos nap után, utam következő állomásának Venezuela kaland-turizmus központját, az ország nyugati részén fekvő egyeteméről is méltán híres Merida városát néztem ki, ahol rengeteg outdoor tevékenységet lehet kipróbálni az extrém sportok szerelmeseinek. (Folyt. köv.)
Kedves Olvasóim! Ha tetszett az írásom, akkor a Facebookon is kövessétek és kedveljétek a Hungarian-Geographic-ot.
