Klein Dávidnál kevés híresebb alibi bajnokot szült kishazánk. Közel egy tucatnyi próbálkozás és több százmillió forintnyi szponzori támogatást követően biztos vagyok benne, hogy ha az átlagos fizikai képességekkel rendelkező olvasóimnak lett volna ilyen háttere, és ennyi ideje azok közül sokan már réges régen feljutottak volna a Mount Everest csúcsára.
Oxigénpalack nélkül tavaly júniusig 197-en jutottak már fel a Csomolungma (más néven Qomolangma, Sagarmatha, angol nyelvterületen Mount Everest) tetejére az elmúlt közel 40 évben, úgyhogy abban nincs semmi vasziszdasz. Viszont Kleinnek sokkal különbek voltak a lehetőségei. Mások serpák és szponzorok nélkül tolják végig az utat - sikeresen. Klein Dávid két filmes(!) serpával ereszkedett vissza 8115 méterről, meg Suhajda Szilárd két oxgénpalackjával. Oxigénpalackok!?! Filmes serpák!?! Szerencsétlen fillérekért agyonhajszolt serpák filmeznek(!), sátort állítanak, kiépítik a mászóutat, létrát cipelnek, köteleket rögzítenek, cipelik az oxigén palackokat, kaja-piáról és egyáltalán mindenről gondoskodnak, Kleinnek csak másznia kell - kellene - kellett volna…
Különben is, mennyire “tiszta mászás” az, amikor serpák kisérik Kleint a csúcsra, miközben lenn a menedzsmentje és a kisegítő személyzeten túl az RTL komlett tv-stúdiója várja miután a magyar celeb világ fele könnyes búcsút intett az alaptábortól?
A Mount Everest csúcsát nem lehet “tisztán” megmászni
Az igazi hegymászó képes arra, hogy saját erejéből, egyedül meghódítsa a hegy csúcsát.
Ez az Everesten nem lehetséges. Azon egyszerű oknál fogva, mert az elmúlt másfél évtizedben a kereskedelmi hegymászók szedett-vedett tömegeinek kiszolgálása a plázázás élményére redukálták le az évtizedekkel ezelőtt még kiszámíthatatlan kalandokkal és izgalmakkal tele, felfedezés és meghódítás élményét. Miről beszélek? Például arról, hogy a mászó idény elején több száz serpa készíti elő a mászóutakat, helyezi el a létrákat, mászóköteleket, és kötélrögzítőket. Az Everest már nem az a Everest ami volt 2-3-4-5 évtizede.
Klein Dávid és a magyar hegymászótársadalom meglehetősen szabadosan értelmezi a “tiszta mászás” fogalmát. Hadd írjak le két rövid történetet, amelyek főszereplőit összehasonlítva Klein Dávid csapatával egyértelmű, hogy ki is a “tiszta mászó” és ki nem:
Tim Macartney-Snape tagja volt annak az ausztrál csapatnak akik 1984 október 3-án sikeresen meghódították az északi oldalról, új(!) utat törve a Csomolungmát (Mount Everest) oxigéntartály és serpák támogatása nélkül. Tim volt az első ember aki eljutott a tengertől az Everest csúcsára. 1990 február 5-én indult el gyalog(!) Ganga Sagarból, hogy három hónap alatt 1200 kilométer lesétálva eljusson a Bengáli-öböl partjától Indián keresztül Nepálba. Két előkészítő mászást követően indult a csúcstámadásnak május 7-én egyedül, oxigénpalack nélkül, saját maga cipelve a sátrát, élelmét, videokameráját. Elszántságát siker koronázta. Május 11-én körülbelül reggel 9.45-kor a Csomolungma csúcsára másodjára is fellépett. Hogy mennyire gyerekcipőben járt 1990-ben a hegymászás mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy saját tervei alapján a barátja varrta neki a hátizsákját.
Igazán cool, és tiszta hegymászásért nem kell messzire visszamenni az időben. A 29 éves katalán hosszútávfutó Kílian Jornet Burgada, aki hatszoros bajnoka a Skyrunner World Szériának most hétfőn, május 22-én 26 órás rekord idő alatt ért fel az alaptáborból a Csomolungma csúcsára serpák, oxigéntartály és rögzített kötelek segítsége nélkül. Másik 14 óra alatt meg vissza a kiindulási pontjára. Összesen alig 40 óra kellett ennek a kiváló sportembernek ahhoz, hogy az alaptábortól megmássza a 8848 méteres csúcsot és visszajusson segítség nélkül az 5365 méteren álló alaptáborba.
Innen nézve meglehetősen szegényes magyarázat Kleinéktől meg a megbabonázott magyar hegymászó közösségtől a “tiszta mászásra” csak az oxigénpalack nélküli mászás fogalma érthető. Klein sokkal kedvezőbb háttérel rendelkezik az átlag mászóknál ami tisztességtelen előnyt jelent számára, amik bőven felülírják az oxigénpalackok meg nem létét. A milliós hight tech ruházat és technikai felszerelés, precíz időjárás előrejelzés, serpák bérlése, rengeteg idő amit szinte főállásban a felkészülésre költ, serpák által kiépített mászóutak és rögzített kötelek használata, szponzorok segítsége míg mások saját zsebből másznak médiatámogatás nélkül etc.etc. Miközben egyetlen egy mantrát tunkolnak a fél ország fülébe több, mint egy évtizede: “oxigén palack nélküli mászás jó, extra oxigénnel mászás rossz!”
De könyörgöm, melyik a nagyobb hegymászóteljesítmény? Ha egy 3 hetes felkészülés után felér a 8848 méteres csúcsra a középkorú/öregedő amatőr, aki saját zsebből finanszírozza a kalandját?
Vagy Klein Dávid bohóckodása, három évtizednyi tapasztalattal, szponzorok tömegeivel, és óriási médiatámogatással a háta mögött, aki már rutinból és menetrendszerűen fordul vissza 8200 méterről fél éves főállású felkészülés és két hónapnyi akklimatizálódás után?
Néhány érdekes számadatot hadd osszak meg röviden, aki kíváncsi még több érdekességre annak ajánlom a 3 évvel ezelőtti írásom
A tavalyi évben 641 ember mászta meg sikeresen a Csomolungmát (Mount Everestet), 442-en a déli, míg 199-en az északi oldalról. Ebből 5 mászó oxigénpalack nélkül.
Az amatőr kereskedelmi mászóknak alig 2-3 hetük van feljutni a csúcsra, Klein és mászótársa több, mint 2 hónapot akklimatizálódott a Himalájában.
2016-ig 4469-en jutottak fel 7646 alkalommal a csúcsra vagyis 3177 hegymászó többször is, ebből 372 női mászó volt, akik összesen 489 alkalommal látták a Csomolungma csúcsát.
A 33 éves Egyesült Államokbeli Melissa Arnot hegymászónő eddig hatszor ért fel a csúcsra serpák segítsége nélkül, tavaly oxigéntartályt sem vitt magával.
Tizennégyen jutottak fel a csúcsra az egyik oldalról indulva, de a másik oldalra érkezve.
504 mászó feljutott mind a nepáli, mind a tibeti oldalról.
Idén, a tavaszi mászó szezonban május 13-án ért fel elsőként a tibeti oldalról egy 16 fős csapat, míg május 15-én a nepáli oldalról elsőként 14-en jutottak fel a csúcsra.
A tegnapi, május 25-i adatok alapján az elmúlt két hétben eddig 400 embernek sikerült feljutni a nepáli oldalról, míg a tibetiről minimum 120-nak. Ez a szám növekedni fog, ugyanis közel 1000 engedélyt adtak ki a hatóságok.
Ebben a szezonban a három gyermekes anyának, Lheka Sherpának nyolcadik alkalommal is sikerült meghódítani a hegyet.
Múlt vasárnap május 21-én a szintén nő, indiai Anshu Jamsenpa öt nap alatt kétszer is megmászta a Csomolungmát, amit így már 5 alkalommal hódított meg.
Szintén idén május 21-én az első izlandi nőként, Vilborg Arna Gissurardóttir, míg ugyanezen napon az első hong kongi nőként Ada Tsang tanítónő is feljutott a csúcsra. Május 22-én az első szingapuri hegymászőnőként Yusrina Ya’akob is sikeresen támadta meg a csúcsot.
Az elmúlt két hétben több, mint ötszázan értek fel a világ tetejére. Ezért is furcsa Klein magyarázata: erős szél fújt.
Na jah. Meg hó is volt, meg hideg, meg a hegy is ott volt.
- Miért nem sikerült ma a győzelem? - kérdezte az újságíró
- Izé. Hát nagyon fújt a szél.
- Da a másik csapat játékosainak is ugyanúgy fújt
- Ööööööö... - válaszolta zavartan az aranylábúak mestere
UPDATE! (05.28. Vasárnap) - Adrian Ballinger és Ferran Lattore sikeresen jutott fel oxigéntartály használata nélkül a Mount Everestre a tegnapi nap (május 27) folyamán. Idén, eddig 5 csoportban, heten (Klein Dávid, 5 másik férfi és egy nő) próbálkoztak oxigénpalack nélkül feljutni a csúcsra. Ebből 2 mászónak sikerült. Harmadikként Cory Richard is feljutott a csúcsra, aki csak a csúcs előtt kezdte el használni az oxigént ahelyett, hogy visszafordult volna. 2 másik mászó 8500 méterről, míg a francia hegymászónő, Elizabeth Revol “a csúcs közeléből” fordult vissza - Klein Dávid 8115 méterről…
A tegnapi (május 27) napig ebben a két hete tartó tavaszi mászó szezonban közel 700-an jutottak fel a csúcsra. Ezen a héten 300 sikeres csúcstámadás született, ami közül az én személyes kedvencem az osztrák Andy Holzer aki egy vak hegymászó, mégsem jelentett neki problémát meghódítani a bolygónk legmagasabb pontját.
Nem értem milyen oxigén palack nélküli “tiszta mászás” az, amikor a rosszulléte miatt visszaforduló Suhajda Szilárd a “mentési célra” felvitt két oxigén palackját Kleinnek adta? Ha ő van annyira rosszul, hogy nem tudja folytatni élete álmát, akkor nem neki lett volna szüksége az extra oxigénre, hogy biztonságban visszajusson az alaptáborba?
Remélem a felvitt palackokat és biológia szemetet magukkal hozták az alaptáborba és nem gyarapították a világ legmagasabb szemétlerakatának sanyarú sorsát
Miért használnak oxigén tartályt felelősségteljes hegymászók az Everesten, vagy bármilyen más 8000 méter feletti csúcson?
A levegő oxigéntartalma tengerszinten 20.9%, 8000 méteren ennek harmada 7.7%. Ez a halálzóna határa. A halálzóna lényege, hogy nem lehet hozzá akklimatizálódni, vagyis nem lehet hozzászoktatni a szervezetünket az ebben a magasságban való tartós életben maradáshoz. A testünk itt gyorsabban éli fel a tartalékait, mint ahogy azt pótolni tudnánk természetes úton. Mesterséges (palackos) oxigénbevitel nélküli hosszan tartó ittlét előbb a szervezetünk működésének folyamatos leállásához, eszméletvesztéshez, és végül halálhoz vezet. Az extra oxigénnek köszönhetően olyan állapotot tud létrejönni a szervezetben, mintha a test jó ezer méterrel alacsonyabban lenne a valóságnál, ami az Everest esetében 8848 méter helyett 7850, ami szó szerint egy hajszálnyival, alig 150 méterrel van a halálzóna határától. Viszont ez a vékony vonal helyes oldalán lenni elég ahhoz, hogy 70 év feletti nénik, közel 80 éves bácsik, 10 éves kisfiúk, 13 éves kislányok, egyáltalán átlagos emberek feljussanak az Everest csúcsára 3 hetes akklimatizálódás után. Míg az oxigénpalack nélküli, profi, fitt mászó Klein Dávid 10 hónapos felkészülés után, 3 évtizednyi tapasztalattal a háta mögött évek óta folyamatosan fordul vissza 350 méterrel magasabbról, 8200 méterről. Mindössze 350 méter! Mégis mekkora különbség. Klein évtizedeket cseszett el az életéből egy olyan célért, amit egy amatőr pár hét, maximum egy hónap alatt elér.
Az oxigén palack nélküli mászsásnak kb annyi értelme van, mintha az egyik foci csapat a másik ellen cipő nélkül állna ki, merthogy: “mezítláb a grundon rongylabdát rúgni az a igaz futball” Aham. Cool. Orvos látott már?
De ha még szemléletesebb példát kellene felhoznom az oxigénpalack nélküli mászás értelmetlenségére, akkor az az lenne, hogy egy kertesházból ki lehet jutni az ajtókon keresztül, kulcsot és kilincset használva. Az igazán tökös és vagány legények néha az ablakon is kiugranak. Viszont van egy bekattant réteg akik ezt elutasítják. Ők különbnek érzik magukat a többiektől - vagy csak lusták elmenni tisztességes munkát keresni maguknak? A média imádja ezeket a bohócokat, mert a népnek cirkusz kell. Ők azok akik fejbe vették, hogy minek kulcs, és kilincs amikor a bezárt ajtókon fejjel áttörve is átlehet jutni? Amely mutatvány vagy sikerül, vagy nem. Ők azok, akik remek PR-t építenek ezen produkciójuk köré, amire a média éhes karvalyként lecsap és egy színes valóság show keretén belül agymosásban részesíti a pórnépet, ahol a főszereplő bohócok a szponzoraik logóival kitapétázva majomkodhatnak a megszokott időben az éterben, és a kamerák előtt. Pont ezért ezeket az embereket nem más hegymászóval, vagy sportolóval kell összehasonlítani hanem Győzikével vagy Pumped Gabóval.
A félreértések elkerülése végett ezzel az írással nem Klein Dávid személyét támadom, akinek a mai napig szurkoltam, hogy feljusson a világ tetejére. Egészen biztos vagyok benne, hogy ő különleges, sikeres és egy remek ember. Akinek sikerült maga köré egy jól csengő márkát felépíteni, remek PR-t kialakítani és ami a legfontosabb: szponzorok tucatjait maga mögé állítania.
Nekem az elmúlt években mára unalmassá vált mantrából lett elegem: “oxigén palack nélküli mászás jó, extra oxigénnel mászás rossz!”
Ez szimplán életveszélyes őrület! Aminek semmi, de tényleg semmi értelme nincs. Akinek olyan a génállománya, annak lehetséges a 8300-8500 méter felé jutás, akinek nem olyan, az meg csak a jó szerencséjében bízhat, hogy túléli a kalandod vagy sem. Klein Dávid eddigi mászásai azt támasztják alá, hogy ő 8200 méterig képes feljutni, minden egyes megtett méter azon felül már Orosz Rulett.
Az elmúlt évtizedben a kevés magyar hegymászóból sokan haltak meg, csak azért mert a mászásaik jobban eladhatóak úgy ha oxigén tartály használatát mellőzik. Klein Dávidról és a oxigénpalack nélküli mászókról mindenki hallott, de ki hallott dr. Neszmélyi Emilről, aki asztmásként jutott fel a Mount Everest csúcsára - szinte pontosan egy éve? Ki hallott Ugyan Anitáról, aki első magyar nőként jutott fel a Mount Everestre 2009 májusában? Ki hallott Jelinkó Attiláról, aki első amatőrként és második magyarként ért fel a csúcsra 10 évvel ezelőtt? Ők ismeretlenül meghódították a bolygónk legmagasabb pontját, Klein nyolcadik próbálkozás után sem, mégis ő áll a rivaldafényben - nem érzitek, hogy az értékrendek hibásan vannak felállítva? Nem érzitek, hogy a kenyér mellett csak a cirkuszt, és az el nem temetett halottakat amit kaptok az elmúlt évtizedben a magyar magashegyi mászóktól?
Klein Dávid nem akkor hoz jó és felelősségteljes döntést ha rutinszerűen visszafordul, hanem majd akkor fog amikor belátja a teljesítőképességének a határait, és azt hogy a hobbija nem csak önmagára, hanem a mászótársaira is életveszélyes ebben a formában. A racionális döntést nem a hegyen, hanem azelőtt meg kell hozni, ez Klein Dávid esetében az, hogy 8000 méter felé a jövőben csak oxigénnel megy.
A Hungarian Geographic oldalát megtalálhatod a Facebookon is
Az utolsó 100 komment: