Múlt héten láttam Londonban a Sodródás szakmai bemutatóját, ahol Baltasar Kormákur (Dermesztő mélység, Everest) filmrendező és Sam Claflin (Éhezők viadala) főszereplő beszélgetett a pódiumon a filmvetítést követően.
A film alapjául szolgáló könyv egy nagyon szép, romantikus, kalandos történetben ágyaz meg az emberi nagyságnak, az emberi élni akarásnak, az emberi túlélésnek.
Tami (Shailene Woodley/Csillagainkban a hiba) független hátizsákos utazóként járja a világot és jut el Tahitira, ahol találkozik Richarddal aki évek óta hajózik a világ tengerein és óceánjain.
Di Caprio Partjához hasonlóan, de sokkal idilikusabban és gyorsabban alakul ki a Sodródásban a szerelmi szál. A szerelmeseknek hamarosan lehetőségük adódik érzelmeik megerősítésére, amikor egy izgalmas és jól fizető kalandban Tahitiről közösen áthajózhatnak egy gazdag pár kicsiny luxusyahtjával Kaliforniába a Csendes-óceánon át.
Végtelen óceán. Vörös lángtengerben izzó naplementék a horizonton. Forró csókok. Két szerelmes szív. Ugyan mi baj történhetne?
Mondjuk egy hurrikán.
Senki nem fogja irigyelni őket a hurrikánt követően.
Keresztbetört árboc, léket kapott hajó, megcsappant készletek, elázott rádió, súlyosan sérült kapitány (Richard), tapasztalatlan legénység (Tami), a világtól távol, az óceán közepén sodródva - így nem érhet véget egy igaz szerelem.
Ekkor jutottunk el a Parttól a Titanicra, a romantikus kalandból - drámába.
Spoiler!!! Spoiler!!! Spoiler!!!Az 1983-as igaz történetet valakinek meg kellett írnia, így egyértelmű, hogy valakinek túl kellett élnie ezt a hajótörést.Egy valaki élte át, mert Richardot elnyelte a viharos óceán a hurrikán idején. A könyvben és a valóságban a belső hangok motiválták Tamit, míg a filmben a könyvtől eltérően Richard.Ezzel a lehetőséggel nem tudott sem a filmrendező, sem a Richardot alakító főszereplő megbirkózniSpoiler vége
Ez egy nagyon szép történet, egy olyan szépség amire sokan várunk, hogy megtörténjen az életünkben. És ha megkapjuk, akkor ha kell harcoljunk is érte. A film rendezője nem, csak a történet valódisága ami megmentette ezt a filmet.
A megtörtént eseményeken alapján készült film lehetett volna a Titanic és a Part szerelemgyermeke, de miután meglehetősen iparosmunkának éreztem mint a rendezést, mint a férfi főszereplő teljesítményét, inkább hívnám mostohagyereknek.
Amikor a filmvetítést követően Baltasar Kormákur arról beszélt visszatérően, hogy ők nem nyaralni mentek Tahitire, hanem 16 héten át napi 14 órában dolgozni, akkor egyfajta magyarázkodásnak éreztem, amiért nem hozta ki a végtelen források ellenére a maximumot ebből a csodálatos sztoriból.
Sam Clafin amikor bekapcsolodott a beszélgetésbe, ő sem tett érdemben semmit azért, hogy a szakmai közönséget elkápráztassa bármilyen érdekes háttértörténettel ami a forgatás alatt történt.
Az operatőri munka ami megmenti a filmet, aki az eddig elhallgatott harmadik főszereplőt - az óceánt, úgy mutatja be, ahogy még nem láttuk.
Kimagasló operatőri teljesítmény, teljesen új beállítások. Erre mindenféleképpen érdemes lesz emlékezni.
Kár, hogy Baltasar Kormákur nem nőtt fel rendezőként az operatőréhez.
A magyar szinkronos előzetesbe belenézve, sajnálom azokat, akik nem eredeti nyelven nézik meg a Sodródást, mert becsukva a szemem nem az óceán közepére képzeltem el magam hogy az életem, és a szerelmem megmentsem - hanem egy magyarországi stúdióba, ahol a szinkronszínész azt számolgatja, hogy másfél nap alatt hányszor szót kell még elmondania, hogy tisztes napidíja kijöjjön… Ezt az olcsójánoskodás sikerült a másfél perces trailerben kimaxolni, amikor sikeresen félrefordították annak a területnek a nagyságát, ahol sodródnak. A trailer szerint 4000 négyzetkilométeren nincs esély arra, hogy megtalálják őket, mert ők csak tűk egy szénakazalban. Nos. 4000 négyzetkilométer az kisebb terület, mint Csongrád-megye, amely nagyságú nyílt vízen, egy sárkányrepülő kb 5 perc alatt észrevesz egy hajót… ennyit a magyar szinkron komolyságáról.
Eredeti hanggal, az operatőr fantasztikus képvilágának köszönhetően megérdemelt lenne az izmos 7-es vagy akár a gyenge 8-as osztályzat erre az alkotásra.
Viszont a magyar szinkron gyötrelme miatt nem tudok hatosnál jobbat ajánlani: 6/10
A Hungarian Geographic oldalát megtalálhatod a Facebookon is
