A futball egy vallás.
Minden focipálya egy templom .
Persze vannak katedrálisok és bazilikák is…
Mint ahogy iskolatáskákból eszkábált kapuk a grundon.
Két pálmafából kinevezett kapu a dzsungel közepén.
Két különböző méretű kapu az Andok elsivatagosodott részén, 3500 méter magasban, ahol 50 kilométeres körzetben talált, hat különböző méretű faágból tudtak csak két különböző méretű kaput eszkábálni.
Mint ahogy stadionok, ahol ezreket végeztek ki egyetlen éjszaka alatt.
Voltam ilyen vérrel áztatott pályákon Kambodzsában, Vietnámban, Latin-amerikában és ha szigorúan vesszük Európában is...
Minden játékos egy pap.
Persze vannak főpapok és pápák is.
Meg van Puskás Ferenc, aki az Isten…
Minden szurkoló egy hívő.
A csodára várunk… vágyunk… Mert még élünk, hiszünk és remélünk.
Mert egy meccs nem kilencven percig tart, hanem addig, amíg nem fújja le a meccset a játékvezető. Mint, ahogy a bajnoki címről sem szabad lemondanunk addig, amíg van matematikai esélyünk rá.
A csoda ugyan nem a foci/vallás mértékegysége?
Csodák léteznek…
December 22-én a csodálatos Queens Park Rangers FC megtörte az angol foci legrosszabb sorozatát: megvertük a Nottingham Forest csapatát idegenben 35(!!!) sikertelen próbálkozás és hosszú, hosszú évtizedek után.
Most vasárnap egy újabb mérföldkőhöz érkeztünk. 49(!!!) alkalommal búcsúzott a QPR a harmadik körben a FA kupából. Ami szintén történelmi csúcs az angol foci történetében.
A Championship éllovasa, a világhíres Leeds volt az ellenfél a Loftus Roadon, akik tavaly oda-vissza verték a QPR-t. De! Nem most!
Még ha a fél ország várta is a kerek, jubileumi 50. elcsúszást.
A másik fele meg nem…
A Queens Park Rangers megverte 2-1-re a Leeds csapatát.
Csoda történt!?
Talán…
Miért?
Mert:
A fuball egy vallás.
Minden focipálya egy templom.
Minden játékos egy pap.
Minden szurkoló egy hívő.
A csicskagyász millwallosok a QPR szurkolóinak hol reggeli fogásként, hol ebédként, de általában vacsorára szoktak tálalva lenni...
P.s. A QPR csak 4 pontnyira van a Premier League-be jutást jelentő rájátszás helyétől...
